Get all 11 GORLO VOLKA releases available on Bandcamp and save 10%.
Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality downloads of TITOK, Dal az elmaradt vallomásról, Szabadesés, Örökkön-örökké, Lucifer, Tánc, Fatális szeretők, Vonat, and 3 more.
1. |
INTRO
01:01
|
|||
2. |
TITOK
04:04
|
|||
Inkább lennék álmaidban a baltás gyilkos,
hozzád érhetnék ott szótlanul, az egyszer biztos!
Szinte lehetetlen bevetés,
tanítsd, hogy a nevetés
nem képmutatás.
Gyermek voltam, felnőtt lettem, nincs más álmom -
ennek a művilágnak a szemétdombján én arra vágyom
hogyha lehet, akkor menekülj -
- a pillangó, ha kirepül,
a hatásnak vége már.
REFR. 1.:
Figyelem, (hogy) mi legyen, ezzel az emberrel, ki bennem él.
A hitemen az Istenem nevet már oly rég.
Minden titok, ha a gondolat is kipirul,
ettől az érzéstől a szíved is majd kivirul.
Minden titok, minden titok…
A végtelen történeted védtelen;
Veled minden lapján járnék, a sorral eggyé válnék,
de társam a félelem.
A végtelen történetünk védtelen;
csókod minden cseppje játék, az ölelésed fáj még,
Te vagy a nappal az éjjelen.
REFR. 2.:
Figyelem, (hogy) mi legyen, ezzel az emberrel, ki bennem él.
A hitemen az Istenem nevet már oly’ rég.
Ha szerelem, mondd, mi legyen, ezzel az emberrel, ki bennem él?
A hitemen az Istenem nevet már oly’ rég.
Minden titok, ha a gondolat is kipirul,
ettől az érzéstől a szíved is majd kivirul.
A széllel szemben táncot járnék!
Isten nem számolja a gyengék könnyeit,
s az emléked, mint egy árnyék.
A szád, a szemed, az ajkad, mint egy golyó átmennék rajtad.
Minden titok, minden titok…
|
||||
3. |
CSENDED
02:59
|
|||
Kicsit ma hagyj el, kérlek.
Vágyainkat eltemetjük.
Versenyt futnak könnycseppjeid a kád falán,
majd holnap újrakezdjük.
Kicsit ma hagylak téged.
Álmainkat újrafestjük.
Mintha magamat bántanám,
szívedbe mártanám a szavakat
- elfelejtjük.
Szebbet kaptam az élettől, és nem hiszem el,
hogy ez az elemi szer, ez úgy leteper!
Ha a tűzzel játszanék - mondd, kinek ártanék!?
Hogy ami bennem dúl - vajon a jó szándék!?
Egymásban élünk, és nem tiszta vérrel.
Úgy feszül a húr! Vigyáznék,
s csak ésszel ráhangolnék a szádra.
Kettőnk harcát ki bánja?
Maradok még talán egy imára.
Éjjelente felriad: Az a kéz hol van, mi megpihen a fején?
Összegyűrött emlékek, kölcsönkapott életek a helyén.
A csended is fáj, jobban a némaságnál,
mintha hallanám…
REFR.:
„A múltadban jártam, százszor megbántam a nevét.
A múltadba vágytam, mélyebbre ástam a sebét.”
Mint testünk tükrében a szilánk,
úgy karcolja lelkünk a vitánk.
A csendben is ordít a hibánk,
több sebből vérzik az imánk.
|
||||
4. |
KOPOTT DAL
03:16
|
|||
A tudatalattiddal szeretkeznék folyton.
Hogy kinevess százszor, a humoromat oltom.
Vagyok a farkas, leszek a vakság,
minden lehetek én.
A pillanatnak, én, a mesterműve,
margaréteken egy héja csőre,
elveszett bárány, öleb vagy farkas:
minden lehetek én.
Neveletlen a sors, szomorú nevetéssel
félrészegen oszt lapot,
és ha rosszul kaptál kártyát, én kérek elnézést,
félrenyelek és áldom a napod.
REFR.:
Lennék én a héja, ki csavarog és vére kicsurog,
amikor Ámor nyila hátszelet kapott.
Mindegy, hogy melyik arcom bókol,
annál jobban csókol -
kifordítva minden elkopott.
Bárcsak a szádként születnék meg újra -
küldenélek titeket többször a búsba.
Képes a bárány, tudja a farkas,
mindketten jól tudják, hogy honnét fúj a szél.
Neveletlen...
REFR.
Kopott az ég is, kopott a kép is,
kopott a kopott autó, s kopott a fék is,
kopott a kopogtatás a kopott ajtónkon,
kopott a köztünk lévő szeretlek is.
:*
|
||||
5. |
HAJÓ A VÉGE
03:58
|
|||
Elmegyek én Afrikába, velem jössz, vagy itt maradsz?
Hagyd a sírást, fogd a cuccod, látom, egyedül nem haladsz.
Ha majd elhiszem, hogy hiányzik a léptem, mint árnyéknak a nappali fény,
Isten látja lelkem, kiállom a próbát, s én leszek az élő remény.
Elveszett egy darab belőlem, de nálad van, tudom.
Hányszor kellett hallanom: hagyj békén, dolgozom!
Jössz utánam Afrikába, de csukva lesz az ajtó.
Észre sem vetted: elhúzott melletted a megfelelő hajó.
REFR.:
Látod, nem te vagy a vásznon, csak egy morzsa.
De addig várj a parton, arcod mossa
sűrű, sós ízű észak-déli szél -
vitorlát bont hajóm szíved mély tengerén.
Ágyam már nem tőled ráncos, az éj bújt be mellém,
A lámpafénynek világa lüktet a mellén.
Süpped a levegő, a félhomályba suttogja nevünket.
(Át)ölelem az éjjelt, de mégse hallom, hogy mennyire szeretlek.
Elmentem én Afrikába, most a sírás fojtogat,
bájolóként mondtad egyszer, hogy: „Ne add meg magad!”
Jártam én már hepehupa-völgyben, de mindig bennem élt a remény,
hogy kézen fogsz majd, s velem együtt ér minket a hajnali fény.
REFR. II.:
Hajómmal úszik álmom, mind kidobnám!
De addig várok, míg arcom mossa szél.
Sűrű lépteimnek mélykék tengerén,
vitorlát bont hajóm szívednek rejtekén.
Látod, nem te vagy a vásznon, csak egy morzsa!
De addig várj a parton, arcod mossa
sűrű, sós ízű észak-déli szél -
vitorlát bont hajóm szíved mély tengerén.
|
||||
6. |
TALÁN
03:53
|
|||
"Hiányod átjár, mint huzat a házon"*,
az egyedülléttől kurvára fázom,
hangodba szüntelen
beleszeret talán ma is a félelem -
- kísért és megtalál.
Tegnap még minden rendben,
ma meg már a csendben
húzom igám, és nem oly’ vidám
bőröd alatt folyót hagytam magam után,
fekete ereidben szétszórtam a hálaimám.
Várj még!
Írj meg egy tündérmesét!
Várj még!
Játsszuk csak az elejét!
Szárnyaidat ma is nálam hagytad,
(de) így is kísért a zuhanás!
REFR.:
Talán elfogytak a könnyeim
és nem kísér már árnyék,
kopnak ki a színeim,
de még egy percet várj még!
Elfogytak a könnyeim,
a maszkom mögött árnyék,
kopnak ki a fényeim,
és csillagként elégnék.
Elfogytak a könnyeim
és nem kísér már árnyék.
Nem azért szeretlek,
ahogy az angyalaimmal beszélgetsz.
Túl sok a miértek,
holnap engedlek a szélnek.
A démonaimmal élek, elhallgatnak talán,
ha könnyeimmel küzdök éjjel
a neved hallatán.
REFR.
Nem kísér árnyék…
Hol volt, hol nem…
Árnyékunk az éjben maradt,
simogatták a hidakat…
Hol volt, hol nem…
vízzé váltom a borodat,
a történetünk itt megszakad.
Várj még!
Írj meg egy tündérmesét!
Várj még!
Játsszuk csak az elejét!
Szárnyaidat ma is nálam hagytad,
(de) így is kísért a zuhanás!
REFR.
* - az idézet József Attila: Gyermekké tettél c. verséből származik
|
||||
7. |
KÖDÖS
04:19
|
|||
Míg alszol csendben,
megrajzolom arcodat.
Ebből nem sejtesz semmit sem,
mégis hallhatod hangomat.
Ez több talán, mint némely szó:
egyszerű, megnyugtató.
REFR.:
Ha elvesznék, te találj rám!
Indulj el a néma ködben az árnyam után!
Ha zuhannék, te figyelj rám!
Ölelj át az illatoddal, érj hozzám!
Szemed ráncainak pajkos mosolyát
magamba szívtam rég.
Egyre mélyebben álmodom,
a részeddé válhatnék.
Tudom, hogy folyton hibázom,
(én) Rád annál jobban majd vigyázom!
REFR.
S ha kiégnék, és nem tudnám -
lángra gyújtanál-e, kérdem.
Bizonytalan nélküled élnem,
bizonytalan nélküled élnem.
|
||||
8. |
KIÁLTS RÁM
03:31
|
|||
Nem férek a bőrömbe, kicsi a hely.
Mesterségem címere: A Bolond, ki mer
egy szebb világban fuldokolni,
hintalovon majd útra kelni.
Talpam alatt a talaj a világ közepe,
a Föld mélyének bugyraitól bűzlik a fele.
Eldobtam az agyam, és most úgy vergődik,
mint vadonból egy menekült a betonsírig.
Kiálts rám bátran, vagy dobj meg egy kővel,
csak állok s nem látok, ez múlik idővel.
A tükörképem a vonzó példakép.
Álommorzsás szívemen te vagy a vészjel,
álmodik a nyomor, ha kifele nézel:
eltörtem a bordám, gyere, nézz szét befelé!
REFR.:
Amikor minden elhallgat, jobb lenne integetni némán:
kiálts rám, barátom, kiálts, ne csak nézz rám!
Amikor beborul az ég, megpihen a fényben és sötét van,
Te légy, aki visszaránt, ahol a szakadék van!
Isten gépezete lassan leáldozóban,
„Szaporodjál!” – ordítják a hangszóróban.
Az Ördög tudja, hol fér el majd ennyi ember,
egyedül, vagy párban is megállhat a rendszer.
Milliónyi lélek szava egy szívként dobban,
hallom, ahogy dübörög a vasbetonban.
Sok ezernyi suttogást van, ki meghallhat,
de a zsarnokság, ha ideér, a bölcs is elhallgat.
Kiálts rám bátran, vagy….
REFR.
|
||||
9. |
TÜKÖR
04:02
|
|||
A hajnali ködben,
arc a tükörben,
a csempefugában,
anyám panaszában,
északi fényben,
reggeli szélben:
ott vagy mindenhol.
Hang a sötétben,
a fűben, a fában,
álmok velejében,
város morajában,
órák szeletében,
szemem bogarában:
ott vagy mindenhol!
REFR.:
Mondd, mit álmodtál? Nyilam vége sebedre céloz.
Hányszor lázadtál? A tegnapon szült dicső hérosz,
botladozom, mégis az erőset játszom,
a mostanban élek, a jelentől fázom.
Mondd, mit álmodtál? Próbáltalak csőbe húzni.
Hányszor lázadtál? Add, ne kelljen törni, zúzni.
Botladozva, mégis az erőset játszva,
a tegnapomtól félve, holnap elázva.
Teljesen rendben van, ha nincsen minden a helyén.
Dúl bennem Önmagam és kézen áll a peremén
az életnek nevezett, mi hullámvölgyes káosz:
elfogadjam szeretetét, ha minden csapdát rám oszt?
Ha nem is beszélünk róla, attól még létezik.
A szív, mint a homokóra - és az agy! kiürül, vagy megtelik.
A fél világ most benne, nyakig benne a szarban,
az Isten meg csak nézi, és bólogat, hogy baj van…
Kiszáradt a tó, élet lassan nincs már benne,
elfogyott a szó, hadd ne kelljen megfelelnem.
„Lélek vagyok! Emelj fel emlék!
Riaszt ez a világ, mégis élni szeretnék!”*
* - ezeket a gondolatokat Radnóti Miklós: Előhang egy monodrámához c. versének sorai ihlették
|
||||
10. |
FOHÁSZ
03:23
|
|||
Itt állsz most szemben, meghűl az eremben a vér.
Nem szólsz, csak nézel, csalódtál, s a bánat elér.
Még ha ki sem mondod, fáj: „ezért lányért kár”,
test a testben vár, kicsit meghalna már.
Ha ki sem mondod, fáj - de úgy maradt a száj…
Só marja szét az arcunk, ide hogy jutottunk?
Mindkét végét égettem a gyertyának.
Egy árva Göncölszekér parkol az éj peremén:
megtöltöm reménnyel, kacagó emlékkel, vágatlan évekkel.
Minden, ami belefér!
A Göncöl fényét fésülném szét hajadon,
de az a méreg mi fojt, és mindegy, mi volt, kifolyik a szádon:
„Nőj már fel, kislányom!”
Hangosan kiáltom: Édesem, sajnálom!
REFR.:
Elfogy az imám, oly’ sokszor hibázom.
Mint félelem-érzés, nyílt sebből kiázom.
Istentől, ha kérdezem: Bánod tán, hogy létezem?
(De) A válasza elkerül.
Elfogy az imám, hangosan kiáltom,
megfojt az érzés: már nem is hiányzom!
Én tőled kaptam mindenem - bánod tán, hogy létezem!?
A hangod elcsendesül.
Nincs már fent csillag, mert mindet lehoztad nekem,
szürkül az érzés, add újra, (hogy) öleljen engem!
Élek a tilosban, álmaid útjában.
Te hoztad a reggelt, mosollyal az éjbe sütött,
széltől is óvtál, árnyékod melege fűtött.
Megszöktem titokban, képem a fiókban.
REFR.
Minden percben hangosabban kiáltom,
hogy legyen vége mindennek a világon.
|
||||
11. |
IDEGEN
01:30
|
|||
12. |
VILÁGVÉGE DISZKÓ
04:07
|
|||
Itt most nem, most nem ez a cél.
A falak csöndje könnyet ígér.
Vágyak a padlón, egy mosoly a jel,
de nem marad más, a senki felel.
(Tánc!)
A karjaimban koldusnak látszol,
unott lett a szó, és az időmmel játszol.
Úgy élsz, úgy vágysz,
(hogy) hozzám nem beszélsz soha.
Minden érzést eltitkolni
Minden lépést megfontolni kell? Oh, nem!
Megrángatni minden szálat
A falak köztünk meddig állnak?
Az álmok egyszer képpé válnak.
Egymás száján elnémulva,
megtört szívvel hozzád bújva,
Mindig mással szemben állva fáj!
|
GORLO VOLKA Kolárovo, Slovakia
A Gorlo Volka zenekar gyökerei 2015-ig nyúlnak vissza – azóta a tagcseréken és névváltoztatáson is átesett zenekar 2023
tavaszára nyerte el mai felállását. Stílusuk amolyan lírai power-pop, kicsit alter, kicsit pop, kicsit rock...
Első albumuk, a Szeretetjárvány 2021 deceberében jelent meg, a második, a Titok, 2023 októberében.
... more
Streaming and Download help
If you like GORLO VOLKA, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp